Akikre büszkék lehetünk… Interjú Nagy Enikővel

– 1986-ban születtem Beregszászban, tanulmányaimat a Beregszászi 3. sz. Zrínyi Ilona Középiskolában kezdtem, majd a negyedik osztályt követően a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban folytattam. Nagyon szerettem a gimnáziumba járni, hiszen remek tanáraim voltak, akiknek sokat köszönhetek, valamint az iskolai közösség is nagyon jó volt.

– Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen gimnáziumi éveim alatt nagyon sok helyen megfordulhattam Magyarországon, mivel a különböző tanulmányi versenyek rendszeres résztvevője voltam. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy Magyarországon szeretnék továbbtanulni. Nagyon szerettem az angol nyelvet, így az egyértelmű volt, hogy mindenképp ebben az irányban indulok el; második legkedvesebb tantárgyam pedig a történelem volt. Sajnos hamar világossá vált, hogy a magyarországi továbbtanulás nagyon költséges – így jött a képbe a főiskola. Még gimnazistaként többször megfordultam az intézményben és nagyon szimpatikus volt a hely és annak családias, baráti hangulata. Ezen kívül az, hogy itthon anyanyelvemen tanulhattam, elengedhetetlenül fontos szempont volt. Az érdeklődési területem tehát adott volt, így egyértelművé vált, hogy az angol–történelem szakot fogom választani és 2004-ben sikeres felvételi vizsgák után megkezdhettem tanulmányaimat a beregszászi intézményben.

Ugyanekkor úgy gondoltam, hogy érdekelne valami más is és úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a Nyíregyházi Főiskola kihelyezett gazdálkodási képzésével is, ami nagyon kézenfekvő volt, hiszen a képzések a Rákóczi-főiskola épületében zajlottak hétvégenként. Nem volt egyszerű összeegyeztetni a két képzést, de így utólag nagyon örülök és szerencsésnek érzem magam, hogy sikerült mindkettőt elvégeznem.

– A diákévek, utólag azt mondanám, hogy nagyon gyorsan elteltek, bár akkor nem feltétlenül éreztük így. Sok tanulással járt a három különböző szak, de jutott idő a kikapcsolódásra is. A főiskola mindig lehetőséget teremtett arra, hogy a diákok megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő kulturális rendezvényeket, kiállításokat, összejöveteleket, különféle tanszéki programokat. Kiváló, magasan képzett és felkészült előadók, tanárok irányítása alatt sajátíthattuk el a tantárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyagot. Ezen túlmenően nekem is lehetőségem nyílt arra, hogy többször is részképzős tanulmányúton vegyek részt Magyarországon – így részben a másik álmom is valóra válhatott, még ha csak pár hónapra is, de az ELTE Angol-Amerikai Intézetének hallgatója lehettem valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem szakán hallgathattam előadásokat. Mindkettő nagyszerű lehetőség volt. Főiskolás éveim alatt nagyon sok barátra, kapcsolatra tettem szert. A Tudományos Diákköri Konferenciák rendszeres résztvevője voltam és végül 2009-ben lehetőséget kaptam Szombathelyen a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferencián való részvételre, ahol a Tantárgypedagógia és Oktatástechnológia szekció, Idegennyelv-pedagógia tagozatán első helyezést értem el. Ezt követően, 2009 őszén, az Országos Tudományos Diákköri Tanács döntése értelmében Pro Scientia aranyéremmel jutalmaztak, melyet kétévente a Magyar Tudományos Akadémián adnak át a kimagasló tudományos diákköri tevékenységet felmutató tanulók részére. Büszkeséggel töltött el és köszönettel tartozom felkészítő tanáraimnak, hogy én lehettem az első olyan határon túli magyar főiskolai hallgató, aki teljes egészében a szülőföldjén végezte a tanulmányait és ilyen kitüntetésben részesülhetett. Ezért szeretnék biztatni minden középiskolást és főiskolást, hogy ha valaki akar és vannak céljai, határon túliként is meg lehet valósítani őket és olyan magas szintű oktatásban részesülhetünk, melynek az eredménye külföldön is erősen versenyképes.

– A főiskolai angol szakos BA és a közgazdász BSc szintű diplomám megszerzése után egy évig az Ungvári Nemzeti Egyetemen tanultam, ahol mesterképzésen vettem részt angolból. Ezzel párhuzamosan a Rákóczi-főiskola történelem szakán pedig megkaptam a Specialist szintű diplomát. Már főiskolás éveim során is tudatosan készültem rá, hogy diplomázás után doktori képzésen szeretnék tanulni, így felvételiztem az ELTE PPK Doktori Iskolájába, ahol 2012-ben sikeresen abszolutóriumot szereztem és jelenleg a disszertációm elkészítésén dolgozom. Nagyon örültem a lehetőségnek, hogy doktori tanulmányaimmal párhuzamosan a főiskola Angol Tanszéki Csoportjának keretein belül lehetőséget kaptam arra, hogy angolt tanítsak. Ezen kívül kb. egy éve a Momentum Doctorandus, kárpátaljai magyar doktoranduszhallgatókat tömörítő szervezet titkára is vagyok.

– Mindennapjaim általában munkával, órai felkészüléssel telnek, bár most a nyári szabadság idején volt egy kevés időm kikapcsolódódni is. Ha tehetem, szívesen utazom, kirándulok vagy olvasok.

– Sajnos napjainkban az országban uralkodó helyzet elég sok bizonytalanságot eredményez, így elég nehéz hosszú távon tervezni, de személy szerint egyelőre egyik legfőbb célom, hogy befejezzem doktori tanulmányaimat és megvédjem a disszertációmat.

– Az, hogy helyben, szülővárosomban tanulhattam és szerezhettem diplomát anyanyelvemen, nagyon nagy lehetőség volt számomra, amiért nagyon hálás lehetek a főiskolának. És az élet igazolta önmagát – a tudás, amelyet szerezhetünk ennek az intézménynek a keretein belül, megállja a helyét a magyarországi egyetemistákkal közös versenyben is.