Rövid időn belül jelentős változáson esett át az oktatásügy térségünkben. Míg egy éve még túlképzésről beszéltünk, az aktuális ukrajnai helyzetnek köszönhetően mára sok iskolában tanárhiány alakult ki. Ebben a helyzetben felerősödik az elkötelezett pedagógusok szerepe, akik kitartanak választott szakmájuk mellett.
Tóth Tímea a beregszászi főiskola elvégzését követően szülőfalujában lépett erre a pályára, elsődleges céljai között továbbra is a tanítás szerepel.
– Mikor és hol születettél? Hogyan telt a gyermekkorod, középiskolás tanulmányaid?
– 1987. április 16-án születtem Beregrákoson. Gyermekkoromat inkább a nagyszüleimnél töltöttem, ugyanis akkortájt csak ukrán óvoda működött a falunkban, és mivel nem értettem a nyelvet, nem akartam óvodába járni. A Beregrákosi Általános Iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, majd a ballagást követően felvételt nyertem a Péterfalvai Református Líceumba, ahol 2005-ben szereztem érettségit.
– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?
– A líceumban hallottam először a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskoláról. Nagy szerepet játszott a döntésemben, hogy anyanyelvemen tanulhattam, ráadásul egyszerre két szakon és térítésmentesen tehettem ezt meg. Ezen kívül több osztálytársam is ide felvételizett, úgyhogy számomra nem volt kérdéses, hogy hol folytassam a tanulmányaimat. A szakosodást illetően választásom az angol–magyar szakpárra esett.
– Hogyan teltek a diákévek?
– Nagy örömmel gondolok vissza a főiskolán eltöltött diákévekre. A sok tanulás mellett mindig volt lehetőség a kikapcsolódásra is. Nagyon sok programon, rendezvényen, előadáson vehettünk részt, amelyek javunkra váltak, épülésünket szolgálták.
– Mi történt a főiskola elvégzése után?
– A főiskola után egy évet tanultam az Ungvári Nemzeti Egyetem angol szakán. A magiszteri diploma megszerzését követően lehetőségem nyílt visszatérni az egykori alma materembe. Jelenleg is itt tanítok angol nyelvet.
– Pedagógusként milyennek látod az oktatás helyzetét?
– Ami az oktatást illeti, a tankönyvek sajnos nem mondhatóak megfelelőnek, hiszen azok ukrán anyanyelvű gyermekeknek íródtak. Sajnos a járás nem tud mindegyik osztályba ugyanattól a szerzőtől könyvet biztosítani, tehát többfélék, ami akadályozza a folyamatosságot. Így elég nehéz tanítani, azonban szerintem nem lehetetlenség megtanulni a nyelvet. Sok függ a tanárok hozzáállásán, leleményességén és a tanulók szorgalmán.
– Hogyan telnek a mindennapjaid? Mi jelent számodra kikapcsolódást?
– Jelenleg a többi tanárkollégával együtt élvezem a nyári szünidőt. Igyekszem besegíteni a ház körüli munkákba, de mindemellett a kikapcsolódásra is fordítok némi időt: a barátaimmal vagyok, gyerekekkel táborozok vagy bicajozok.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Konkrét terveim nincsenek, szeretnék továbbra is a tanítással foglalkozni. Habár nehéz ez a szakma, és egyre több a kihívás, számomra mindent megér a tanulók szeretete és az, ha látom a csillogó szempárokon, hogy megértették a tananyagot.
– Mit köszönhetsz a főiskolának?
– Elsősorban a tudást, amit ott szereztem, és amire a későbbiekben alapozhattam. A rengeteg élményt és lehetőséget, s nem utolsó sorban életre szóló barátságokat. Ha ma választanom kellene, ismét a főiskolára felvételiznék. Büszke vagyok rá, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákja lehettem.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma