Helytállni egy idegen környezetben, érvényesülni a hazánktól távol nem egyszerű feladat, nagy kihívást jelent és vállalkozó kedvet igényel.
Vrázsa Beáta a Rákóczi-főiskolán szerzett diplomát, majd átrepülte az óceánt és Texasban telepedett le. A beregszászi intézményben elsajátított alapokra építi életét, mely jelenleg a továbbtanulás és a szolgálat jegyében zajlik.
– Bemutatkoznál az olvasóknak? Mesélnél a gyerekkorodról, középiskolai tanulmányaidról?
– 1987-ben születtem Királyházán. Tanulmányaimat a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában kezdtem. Már ekkor megszerettem az angol nyelvet, és a középiskolás éveim vége felé angol szakos magántanárhoz is jártam különórákra. Gyerekkori vágyam volt, hogy tanár legyek, amit ki is fejeztem otthon, amikor elővettem a plüss játékokból álló osztályomat, hogy eljátsszam a tanár szerepét.
– Miért döntöttél úgy, hogy a beregszászi főiskolát választod tanulmányaid helyszínéül?
– 2004-ben, a középiskola elvégzése után egy nemzetközi bibliaiskolában folytattam tanulmányaimat Magyarországon. Két év múlva, az oklevélszerzést követően hazajöttem. Ezután választottam a Rákóczi-főiskolát. A választás egyszerű volt. Az anyagi helyzetem és a hiányos ukrán nyelvtudásom nem tette lehetővé, hogy Ungváron tanuljak. A főiskolán viszont díjmentesen és az anyanyelvemen történt az oktatás.
– Milyen szakot választottál?
– Angol–magyar szakra jelentkeztem. Az angol szak mellett való döntésem egyértelmű volt. Második szakként a földrajzot vagy az ukrán nyelvet szerettem volna, de nem volt akkoriban ilyen szakpárosítás. A felvételin elég pontot gyűjtöttem ahhoz, hogy ingyenes oktatásban legyen részem.
– Hogyan teltek a főiskolás évek?
– Az első év nehéz volt, viszont a többi év nagyon gyorsan telt. Elmondhatom azt, hogy én egy olyan társaságba kerültem, ahol majdnem mindenki kitűnő érdemjegyre törekedett. Ez a szorgalom és buzgóság végig jellemző volt ránk.
A főiskolás évek alatt gyakran tolmácskodtam külföldi missziós csoportoknak.
– Mi történt ezután?
– A főiskola után elvégeztem a mesterképzést angol nyelvből az ugvári egyetemen. 2011-ben megkaptam a diplomámat és kiutaztam az Egyesült Államokba, ahol férjhez mentem. Azóta is itt tartózkodom. Ez egy nagy fordulat volt az életemben. Nem volt könnyű a beilleszkedés egy olyan helyen, ahol az emberek nem beszélnek magyarul. Próbáltam a foglalkozásomhoz illő munkát találni, de sem angol, sem magyar tanárra nem volt szükség.
A pedagógiai, az idegen nyelvi és a bibliai ismereteket egymással összehangolva hittant tanítottam angol nyelven egy éven keresztül. Több mint másfél éven át dolgoztam egy cégnél részlegvezetőként. Ezalatt az idő alatt döntöttem úgy, hogy nekem más foglalkozás után kellene néznem, így újra iskolapadba ültem. Előzetes főiskolai végzettség nélkül nem lett volna sem esélyem, sem bátorságom ahhoz, hogy alkalmazott tudományt kezdjek el tanulni angol nyelven.
– Milyen szakirányt választottál?
– Mivel már többféle választási lehetőség is felmerült bennem, mint például, hogy radiográfusnak, orvosi asszisztensnek vagy regisztrált nővérnek tanuljak, ezért jelenleg olyan alapvető kurzusokat veszek fel, amelyek ezekhez szükségesek. Egyre inkább hajlok a nővéri pálya felé, mivel végtelen állás- és szolgálati lehetőségeket látok benne, főleg a mostani amerikai egészségügyi rendszerben, ahol nagy igény van kórházi dolgozókra.
Amerikában az emberek gyakran váltanak foglalkozást attól függően, hogy mire van igény. Így az osztálytársaim között vannak családos anyukák és apukák is, akik a negyvenes éveikben járnak.
– Hogyan telnek a mindennapjaid?
– Jelenleg is egy kötelező kurzuson veszek részt. A felsőoktatás Amerikában nem ingyenes. Én is csak úgy kezdhettem neki a tanulásnak, hogy tavaly ösztöndíjat kaptam az amerikai államtól. Idén viszont nem kapok, ezért is örültem annak, hogy a kitűnő jegyeim alapján meghívást kaptam, hogy csatlakozzak a Phi Theta Kappa Honor Society-hez. A szervezet tagjaként újabb ösztöndíjat igényelhetek a továbbtanuláshoz.
– Mi ösztönzött arra, hogy Amerikába költözz? Mennyire volt nehéz beilleszkedned az ottani környezetbe?
– Harmadéves diák voltam, amikor eljegyeztek. A vőlegényem – aki most már a férjem – hozott el Amerikába. Ha nem vár senki az óceánon túl, akkor nem mentem volna ki.
Természetesen más az itteni környezet, sokféle nemzet él együtt. Én például Texasban élek, ahol második nyelvként a spanyolt részesítik előnyben a sok mexikói bevándorló miatt. Vannak itteni barátaink, mivel a férjem amerikai, de úgy érzem, könnyebben megy számomra a bevándorlókkal (Ázsiából, Dél-Amerikából vagy Európából) való azonosulás és barátkozás, mint az, hogy magamévá tegyem az amerikai életmódot.
– Hogyan tervezed a jövődet?
– A következő pár évem kemény munkából és tanulásból fog állni. Ha Isten megengedi, a jövőben az egészségügy területén szeretnék elhelyezkedni. Vágyam az, hogy az állásom szolgálat és hivatás legyen egyben.
– Mit köszönhetsz a főiskolának?
– Bár nem lett belőlem főállású tanár, nem bántam meg, hogy a beregszászi főiskolát választottam, mert az intézmény a külföldi életre is felkészített. A főiskola olyan alapot biztosított, amelyre bátran építhettem, építhetek. Itt megkaptam azt a tudást, melyet ma magabiztosan és sikeresen tudok hasznosítani akár amerikai felsőoktatási intézményekben is.
– Mit jelent számodra Kárpátalja?
– Kárpátaljára mindig szívesen gondolok, hiszen a szülőföldem, és mindig is az marad. Kárpátalja és a beregszászi főiskola nagyban meghatározták az identitástudatom kialakulását és formálták a személyiségemet.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma